Anyák napi kalács, avagy nekünk is sikerülhet

Kalácsot Ica nagyi tud sütni. Ismét egy tény, melyet nem vitatunk el, hiszen kevesek vagyunk mi egy 60 éves konyhai tapasztalattal rendelkező nagyihoz képest. 
Ámde jött a Húsvét, kalácsot kell sütni. Neki is álltunk Anyuval, Magdika receptje alapján (szintén rokon, nagy tapasztalattal). A recept szerint 30-50 dkg zsír kell bele - "minél több, annál jobb", Anya kellő magabiztossággal bele is tett 25 dkg olvasztott margarint. Nem értettem. Aztán mondtam, hogy tegyünk bele még cukrot. Nem tettünk, mert már van benne (1 ek. az élesztő felfuttatásához) + a tej is édes. 40 percen át kézzel dagasztottam, a 10. percben már könyörögtem, hogy valaki vágja le a karomat. De kiálltam, befontam, megsütöttük, mind megettük. Igaz, mindenki a "hmmm, de finom kenyér" dicsérettel illette, amit egy cseppet felhúztam magam, de annyi baj legyen. 
Miután ezzel megvoltunk, felhívtam Marcsit, hogy megvenném a használaton kívüli Bosch konyhai robotgépét, mert az biztos, hogy én többet nem dagasztok. Felajánlotta, hogy előbb próbáljuk ki és aztán vegyük meg, ha tetszik. 
Így álltunk neki egy szép szombat délelőtt kalácsot sütni. Az alapelv - némi elbizonytalanodás után (Lajos Mari és Horváth Ilona szakácskönyvek lapozgatása) - az volt, hogy az internetről kilesett receptet használnunk. 
Az örök kedvenc Malackaraj vonatkozó cikkét vettük alapul. Mivel a recept, illetve az elkészítés módja  meglehetősen vázlatos, ezért annyiban hagyatkoztunk a csekély, ámbátor igen felszínes konyhai tapasztalatunkra, hogy az élesztőt langyos tejben megfuttattuk, és úgy pakoltunk mindent a keverőtálba. Ne szaladjunk ennyire előre, íme a hozzávalók:

• 2 kg kenyérliszt (nem tudjuk, milyen a kenyérliszt, úh. 1 kg rétes, 1 kg finom, meg egy kicsi)
• 1 l tejföl (1,3 l tejföl)
• 5 egész tojás (4 tojás, de Jumbo méretű 1-2-1)
• 80 g élesztő (100 g élesztő)
• 6 evőkanál cukor (nem számoltuk, de biztos több)
• 4 evőkanál zsír (margarin, 5-10-5 dkg, majd később megértitek miért így írom)
• só, egy egész tojás a kenéshez
• kakaópor (ismeretlen mennyiség)
• fahéj (ismeretlen mennyiség)
• aszalt vörös áfonya (1 zacskó)
• 3 szem aszalt sárgabarack (maradék)
• tej az élesztő felfuttatásához

Mármint eredetileg ezt írja a Malackaraj, a dőlt betűs pedig az általunk felhasznált mennyiség ill. egyéb kiegészítő adat. 

Amit nem használtunk fel, de lehetett volna: reszelt citromhéj és vaníliás cukor.
Az első probléma, amibe belefutottunk, hogy a robotgép - papíron - csak max. 750 gr anyagot tud befogadni. Ezért először 1/2 kg liszthez arányosítottuk a többi hozzávalót, így ebbe az adagba 5 dkg margarin került, 250 gr tejföl, 1 tojás, 1 tk. só. Ebbe a verzióba nem vittünk semmi trükköt, viszont arra rájöttünk, hogy a keverőtálba igenis belefér 1 kg liszt és a többi hozzávaló. 
Az egyetlen barbatrükk, amit alkalmaztunk a 6-os fonás volt. A Karajon is van fényképes illusztráció, és Fűszeres Eszternél is, de mindenképpen érdemes megnézni a vonatkozó videót. Igen, nehezen követhető, de a harmadik kalácsnál Marcsi már profin diktálta nekem, hogy melyik szárat hová kell éppen fűzni. (Én még mindig nem értem, de szerencsére Marcsi nem hagyott magamra). Ha van egy kis eszetek, akkor sütőpapíron, vagy a tepsiben fonjátok, hogy ne kelljen kockáztatni a kalács testi épségét, míg átrakod a tepsibe (Nekünk először ez nem jutott eszünkbe.) Miután megsült, lekentük cukros, forró tejjel.
Így indult:

Ilyen lett:

Igen, a 6-os fonást még gyakorolni kell, de ahhoz képest, hogy első próbálkozás, egész pofás...


A második körben már 1 kg lisztet használtunk (fele rétes, fele finom), de tettünk a tésztába kb. 3 ek. (blöff, zacskóból öntöttük, fogalmunk sincs, mennyi) kakaóport. Mivel a szárazanyag mennyisége ezzel több lett, a tejfölből kb. 600 gr-ot tettünk bele. Az volt az egyetlen észrevétel, hogy ez mintha hamarabb elvált volna az edény falától. Valószínűleg amiatt, hogy réteslisztet tettünk hozzá, de nem megerősített. A végén ezt is megkentük forró cukros tejjel. 
A hatos fonás itt már tökéletesedni látszik, mi ebből 2 nagyobb kalácsot csináltunk. 
Így indult: 

Ilyen lett:

A harmadik kör a legizgalmasabb, mármint az összetevőket illetően. Merthogy ebbe tettük az aszalt gyümölcsöket és a fahéjat, de ismét csak 50 dkg lisztet használunk. Itt nagy lendülettel belekanalaztunk 450 gr tejfölt, ami kicsit soknak bizonyult végül, de még tettünk hozzá egy kis lisztet. Nem tudjuk mennyit. 
Ebből két kisebb kalácsot készítettünk, szintén hatos fonással. 
Így indult:

Ilyen lett:

Sütés: 180 fokon, 30-35 percig. 
Hűtés: elvileg rácson kellene, de az nem állt rendelkezésre, így frappánsan egy tálcán keresztbe fektettünk késeket / salátás kanalakat és a tepsit, sütőpapírt leválasztva rátettük a kalácsokat a kések tetejére. 
Kb. 10.30-kor kezdtünk, mire befejeztük 16.30 lett. Nem egy könnyen-gyorsan progam, de mindent Anyáinkért. 


Végül egy csoportkép:

Lasagne al forno

Még mielőtt elfelejtem, leírom ezt is.
Tehát, adott egy dugig töltött hűtőszekrény és egy küszöbön álló 2 hetes távollét. Nincs más megoldás, mint kiüríteni a mélyhűtőt és a fagyasztható frissebb dolgokat a mélyhűtőbe pakolni.
Kezemben egy csomag lasagne tészta (0,5kg) és darált hús (450gr).
Fogtam egy fej hagymát, két gerezd fokhagymát (több nem volt itthon), kb. 10dkg bacon szalonnát, és kb. 10 cm kolbászt vékony karikákban. (Diétás kezdet, mi?) Ezt az egészet serpenyőben dinszteltem, pirítottam. Mikor kezdett odaégni, pánikszerűen rádobtam a darált húst. Mikor a hús elkezdett fehéredni, rákanalaztam 3 ek. sűrített paradicsomot, egy nagy doboz tejfölt (ugye ez nem mélyhűthető...), beletettem két babérlevelet, némi majorannát, oregánót, sót (keveset, mert a kolbász, meg a szalonna ugye sós), borsot, metélőhagymát - ezt kb. mindenbe teszek, nem kell különösebben foglalkozni vele.
Aztán fogtam egy kis lábost, beletettem 4-5 dkg margarint és 2 ek. lisztet, világos rántást készítettem. Ehhez öntöttem 5 dl forró tejet és összeforraltam (- valójában kifutott). Szóval besamelt csináltam.
Fogtam egy tepsit, kikentem margarinnal. Tésztalapokat lefektettem, meglocsoltam (igen, híg lett) besamellel, eztán következett a húsos szósz, megszórtam sajttal. A legfelső réteg tésztára már csak besamelt öntöttem és megszórtam sajttal. 40 perc alatt megsütöttem, 180 fokon légkeveréssel.


R.

A legelső sikerélmény

Mivel igen tanácstalanok vagyunk a blog koncepciójának kialakítása ügyében, ezért in medias res - belevágok a közepébe.
Számomra az első konyhai sikerélményt Timi pogácsa receptjének megvalósítása jelentette. Mégpedig azért, mert addig azt hittem, hogy a JÓ pogácsa elkészítése a családban csakis és kizárólag Ica nagyi privilégiuma, melyet természetesen nem vitatok el tőle, mert olyat valóban csakis Ő tud csinálni. Aztán szilveszterkor találkoztam Timivel, aki mikor belépett az ajtón kb. 10 ember támadta le azzal, hogy "Hol a pogácsa?" És a pogácsa tényleg nagyon jó volt, és olyan magától értetődő természetességgel mondta, hogy hát ezt nagyon könnyű megcsinálni, hogy elkértem a receptet és nekifutottam. Egyszer, kétszer, többször. Az az igazság, hogy még nem sikerült kétszer ugyanolyanra csinálni - és egyre javul a tendencia. Legutóbb Marcsinál készítettük, az volt az eddigi legjobb. Akkor tatárral ettük, úristen, de jó volt.
Akkor nem húzom tovább, íme a recept:


25 dkg margarin/vaj
50 dkg rétesliszt
25 dkg túró
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dl tejföl
4 dkg élesztő
2 kk só
1 csipet cukor
Sajt - ismeretlen mennyiség, de sok. 3x kell hajtogatni a tésztát, mindháromszor meg kell szórni a tetejét reszelt sajttal. És nem spórolunk vele, tehát szerintem 30dkg biztos kell. De még sohasem mértem le.


Ezeket mindet összegyúrom, az élesztőt nem kell felfuttatni, csak simán bele kell dagasztani a tésztába. És most jön az, hogy könnyen gyúrható tésztát készítek, ami már nem ragad, elválik az edény falától. Tényleg nincs erre pontosabb kifejezés, de amikor már úgy érezzük, hogy ez így már biztos jó - na akkor lesz a tuti.
Mikor elértük ezt az állagot, lisztezett deszkán/konyhapulton ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát és megszórjuk sajttal. Aztán jön a barbatrükk, a hajtogatás. Az ember azt hinné, hogy ezt csak úgy összehajtod, aztán jó lesz. Nem lesz jó. Tehát van egy kb. téglalap alakú tésztád. Fogod a rövidebbik oldalát és a tészta középvonaláig behajtod. Ugyanezt csinálod a másik rövidebbik oldalával is. Ettől a művelettől lesz leveles a tészta. Én nem szoktam egymásra hajtani a tésztalapokat (úgy, mint egy üzleti levelet), mert szerintem akkor túl nehéz lesz és nem kel meg annyira. Pihenteted legalább 30 percet, majd kinyújtod, megszórod, hajtogatod, pihenteted. Összesen háromszor kell (illik) hajtogatni.
Mikor ezzel megvagy, a tésztát 2 ujjnyi vastagra nyújtod, 6 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatod. A maradék tésztát újragyúrod, megint szaggatsz. Mielőtt beteszem a tepsibe, megtutujgatom a pogácsákat. Ez alatt azt kell érteni, hogy a két kezem között az asztalon pödrök rajta egyet, hogy egy kicsit magasabb legyen. Timi azt mondja, hogy lazán kell egymás mellé rakni a tepsiben, mert megnőnek de én nem szoktam így tenni (bocsánat Mester), mert én szeretem, ha összeölelkeznek a pogácsák. Ja, használok sütőpapírt, mert az mindig jó. Megkenjük tojással és megszórjuk sajttal.

180 fokon sütöm 15 percig, aztán +3 percet 200 fokon légkeveréssel, hogy szépen megpiruljon (annál szerintem jobban, mint a képen!). Anyu mindig, mindent hőlégkeveréssel süt, amiről viszont Marcsi azt mondta, hogy az leginkább arra jó, hogy pirítsunk. Ez egy örök paradoxon az életemben, jó lenne, ha valaki tisztázná. Vagy mondjuk valaki süsse már 180 fokon légkeveréssel ezt a pogácsát és mondja el milyen lett.
Tetszett az első bejegyzés?
R.


Megszereztem a képeket az eddigi legjobb pogácsáról, így kell ennek kinézni:

Gyenge próbálkozás

Itt ez a blog, melybe 2006 őszén írtam utoljára.
O-val régóta tervezünk meggazdagodni egy gasztro-blog írásából, azt hiszem, ez egy megfelelő platform lehetne hozzá. A blog leírását nem tudom, hogy kell megváltoztatni - anno még nem voltak ilyen nagyratörő terveim - , mert itt kérem beszélni fogunk. Evésről-főzésről, sikerekről és kudarcokról, olykor fényképekkel illusztrálva.
Nemrég vágtunk bele ebbe a "háziasszonyosdiba", van még hová fejlődnünk, ezt mindketten tudjuk. Váljék ez a blog mindkettőnk okulására.
A könyvkiadók / támogatók megkereséseit pedig a szerkesztőségbe várjuk.