Számomra az első konyhai sikerélményt Timi pogácsa receptjének megvalósítása jelentette. Mégpedig azért, mert addig azt hittem, hogy a JÓ pogácsa elkészítése a családban csakis és kizárólag Ica nagyi privilégiuma, melyet természetesen nem vitatok el tőle, mert olyat valóban csakis Ő tud csinálni. Aztán szilveszterkor találkoztam Timivel, aki mikor belépett az ajtón kb. 10 ember támadta le azzal, hogy "Hol a pogácsa?" És a pogácsa tényleg nagyon jó volt, és olyan magától értetődő természetességgel mondta, hogy hát ezt nagyon könnyű megcsinálni, hogy elkértem a receptet és nekifutottam. Egyszer, kétszer, többször. Az az igazság, hogy még nem sikerült kétszer ugyanolyanra csinálni - és egyre javul a tendencia. Legutóbb Marcsinál készítettük, az volt az eddigi legjobb. Akkor tatárral ettük, úristen, de jó volt.
Akkor nem húzom tovább, íme a recept:
25 dkg margarin/vaj
50 dkg rétesliszt
25 dkg túró
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dl tejföl
4 dkg élesztő
2 kk só
1 csipet cukor
Sajt - ismeretlen mennyiség, de sok. 3x kell hajtogatni a tésztát, mindháromszor meg kell szórni a tetejét reszelt sajttal. És nem spórolunk vele, tehát szerintem 30dkg biztos kell. De még sohasem mértem le.
Ezeket mindet összegyúrom, az élesztőt nem kell felfuttatni, csak simán bele kell dagasztani a tésztába. És most jön az, hogy könnyen gyúrható tésztát készítek, ami már nem ragad, elválik az edény falától. Tényleg nincs erre pontosabb kifejezés, de amikor már úgy érezzük, hogy ez így már biztos jó - na akkor lesz a tuti.
Mikor elértük ezt az állagot, lisztezett deszkán/konyhapulton ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát és megszórjuk sajttal. Aztán jön a barbatrükk, a hajtogatás. Az ember azt hinné, hogy ezt csak úgy összehajtod, aztán jó lesz. Nem lesz jó. Tehát van egy kb. téglalap alakú tésztád. Fogod a rövidebbik oldalát és a tészta középvonaláig behajtod. Ugyanezt csinálod a másik rövidebbik oldalával is. Ettől a művelettől lesz leveles a tészta. Én nem szoktam egymásra hajtani a tésztalapokat (úgy, mint egy üzleti levelet), mert szerintem akkor túl nehéz lesz és nem kel meg annyira. Pihenteted legalább 30 percet, majd kinyújtod, megszórod, hajtogatod, pihenteted. Összesen háromszor kell (illik) hajtogatni.
Mikor ezzel megvagy, a tésztát 2 ujjnyi vastagra nyújtod, 6 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatod. A maradék tésztát újragyúrod, megint szaggatsz. Mielőtt beteszem a tepsibe, megtutujgatom a pogácsákat. Ez alatt azt kell érteni, hogy a két kezem között az asztalon pödrök rajta egyet, hogy egy kicsit magasabb legyen. Timi azt mondja, hogy lazán kell egymás mellé rakni a tepsiben, mert megnőnek de én nem szoktam így tenni (bocsánat Mester), mert én szeretem, ha összeölelkeznek a pogácsák. Ja, használok sütőpapírt, mert az mindig jó. Megkenjük tojással és megszórjuk sajttal.
180 fokon sütöm 15 percig, aztán +3 percet 200 fokon légkeveréssel, hogy szépen megpiruljon (annál szerintem jobban, mint a képen!). Anyu mindig, mindent hőlégkeveréssel süt, amiről viszont Marcsi azt mondta, hogy az leginkább arra jó, hogy pirítsunk. Ez egy örök paradoxon az életemben, jó lenne, ha valaki tisztázná. Vagy mondjuk valaki süsse már 180 fokon légkeveréssel ezt a pogácsát és mondja el milyen lett.
Tetszett az első bejegyzés?
R.
Megszereztem a képeket az eddigi legjobb pogácsáról, így kell ennek kinézni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése