Az uborkasaláta és az internet

http://index.hu/velemeny/2011/07/18/the_internet_is_for_porn/


A fenti cikk minden szavával egyetértek. Google agyat növesztettünk, nem használjuk a saját agyunkat, nem nézünk térképet, nem tudjuk, merre van észak, nem kérdezünk a nagyszüleinktől, nem építünk a tapasztalataikra. Minden tevékenységünket alapvetően az internetről begyűjtött információkra alapozunk.
"De a Google-agy nem úgy működik, mint a rendes agy: amit egyszer megtalált, azt nem hajlandó megjegyezni, mert ami ott volt az egyik vasárnap, az biztos ott lesz jövő vasárnap is." 


DE!


Az uborkasaláta, a kalács, a pogácsa, a fánk és még millió dolog, amit anyáink, nagyanyáink mérleg, maghőmérő és sous vide eljárások nélkül pontosan ugyanúgy csinálnak évezredek óta nem egy egzakt dolog. Mert a Nagyi tényleg nem tudja, hogy mennyi cukrot/ecetet tesz az uborkasalátába, tényleg nem tudja, hogy mennyi ideig kell dagasztani a fánkot és tényleg nem tudja, hogy mennyi liszt kell bele. Nem tudja, mert Érzi. Magabiztosan és tévedhetetlenül érzi az adott pillanatban, hogy abba még kell egy fél marék akármi. De nem az én markomra bízza, hanem a sajátjára. Azzal a kézzel készíti 60 éve, sokszázadik alkalommal. Azt viszont tudja, hogy Ő/a gyerekek/ az unokák,  hogy szereti(k) és addig alakítja, addig kevergeti, addig dagasztja, addig hígítja vagy sűríti, míg olyan nem lesz, amilyennek lennie kell, vagy addig, amíg olyan nem lesz, ahogy az ő Anyukája csinálta.
Tehát én, a magam kis google-agyával továbbra sem fogom tudni, hogy mennyi cukrot teszek a salátalébe. Én érezni szeretném.
Persze olyan sohasem lesz.
R.

Kis színes

Azt mindenki tudja, hogy milyen nehéz ajándékot venni, ami szép, jó, vicces, és szerencsés esetben még szükség is van rá. Van, hogy ötlet nincs, van, hogy épp nem kapható és persze az is előfordul, hogy Isten ments', az ünnepelt már meg is lepte vele saját magát.

Marcsival jó néhány évvel ezelőtt rengeteget küzdöttünk, hogy M. Orsinak megfelelő ajándékot találjunk a szülinapjára, névnapjára és karácsonyra. Az egyik ilyen kétségbeesett vadászat során született meg a gondolat, hogy innentől legyen az az "ajándék", hogy az ünnepelt főz valamit a társaságnak. Ami ugye elég nagy szívás az ünnepeltnek, de cserébe az év összes többi ünnepén ő csak ehet/ihat, amennyi belefér. Az ajándékot pedig kizárólag a Nyuszi és a Mikulás hoz, leginkább megmaradunk a jelzésértékű cuki és/vagy giccses témában, amivel szerencsére Dunát lehet rekeszteni a piacon.

Sok emlékezetes vacsoránk volt és remélem lesz is. Itt idézném azt, hogy az én drága Barátaim még most sem hiszik el, hogy önállóan meg tudok nekik főzni bármit, mert egyszer Apa segített, amiből az lett, hogy „főzésre alkalmatlan” státuszba kerültem, és Apukám átvette az irányítást, így nekem a mosogatás jutott osztályrészül. Innentől persze csak azt hallgatom, hogy nem is én főzök, pedig… Meg amikor Marcsi sütött valami csuda szilvás sütit, aminek annyira leégett az alja, hogy nem csakhogy elvágni nem tudtuk, de a tepsiből sem sikerült kivenni, ezért kiskanállal kapargattuk le a tetejéről a gyümölcsöt.  

Azóta szerencsére fiúkkal is bővült a csapat, akik szívesen esznek bármikor és bármit, de valahogy az Ő szülinapjukra sohasem gyűlt össze a társaság, hogy megegyük a főztjüket, így az Ő ünneplésük valahogy mindig elmaradt. Mígnem aztán addig haladt ilyen csendes mederben, hogy Móni 30. szülinapja teljesen elhomályosította az eget és Zsoltnak még a fülét sem húztuk meg. Marcsi ekkor előállt az ötlettel, hogy a három fiúnak csináljuk egy közös tortát.

A receptet innen szedtük, nem is változtattunk rajta semmit, ezért nem is írnám le, viszont az elkészítés fázisai nagyon viccesek, ezért legyen ez most amolyan fotós bejegyzés. Az első lépésben beizzítottuk a kalácskészítéshez használt robotgépet, aki szépen kikeverte a tésztát. 

Aztán a tésztát annyi felé osztottuk, ahány színű ételfestéket sikerült szerezni, és színeztünk /az ételfesték a kezünkről a medencében aztán három-négy óra múlva lekopott/.

Aztán felváltva adagolva különböző színű tésztákat a tortaformába öntöttük a cuccot. 

Szerintem Joan Miro forog a sírjában, vagy ez eredetileg az Ő receptje lehetett?

Ezután jött a meglepetés. Félbevágtuk a tortát, hogy megtöltsük Lek-Vár-Lak-i (igen, ez itt a reklám helye!) Gyömbéres-Rozmaringos Ribizlilekvárral. Áron szerint olyan, mint a Google Chrome logó:

Aztán jött a dekor rész, ami, hát lássuk be egy szakma. . . .A kilences felett az egy pillangó és én csináltam. Nem ufó, nem légykaki, nem valami amorf törp, hanem egy pillangó, ok? És azért 95 mert összesen ennyi idősek a fiúk. 

Azt a cukorceruzának nevezett dolgot mindenkinek tudom ajánlani, aki ilyen vállalkozásra adja a fejét, mert nagyon könnyű vele dolgozni(kézügyesség ugye..), cserébe hamar megkeményedik és úgy is marad. A Marika tortabevonóra mindez nem mondható el, mert sem homogén nem lett, sem csomómentes, ezért úgy nézett ki a süti, mint egy vakondtúrás, cserébe viszont a srácoknak rá kellett tenyerelni a sütire, hogy el tudják vágni. 

Köretnek áfonyás fagyit ettünk.

Örültek neki :)

Laza vasárnapi ebéd

Enni kell néha halat is… főleg akkor, ha már unjuk a csirke – disznó - marha körforgását. Persze ehhez az is kell, hogy a család ne gyűlölje zsigerből a halat. De ha mégis gyűlölné, akkor is van megoldás, mégpedig a lazac. A lazacot azok is meg szokták enni, akik amúgy még a strandon a hekkre se bírnak ránézni. Sütés vagy főzés közben ugyanis elillan a jellegzetes halszaga, és elég finom, puha, egészséges hússzeleteket fogunk kapni. A lazac elkészítésének első és egyben legnehezebb lépése a megvásárlása, ugyanis igen-igen drága (persze ha az ember külhonba szakad, rájön, hogy mindenhol elég olcsón lehet hozzájutni, kivéve persze otthon).

Ha megvettük a rózsaszín jószágot, akkor a nehezén túl is vagyunk, az elkészítése elég gyorsan fog menni, a hús maga hamar átsül.

Tárolása: a nyers halat még aznap illik elkészíteni, amelyiken megvettük. Ha nem, uzsgyi a fagyasztóba. Persze a fagyasztás nélkül készített hal íze mellett a fagyasztott versenybe sem szállhat.

Lazac sült zöldségekkel

½ kg újkrumpli (egészben hagyva vagy felezve)

2 evőkanál olíva olaj

8 szál spárga megpucolva, megtisztítva

2 marék koktélparadicsom

1 evőkanál balzsamecet

Személyenként kb 140 grammos lazac szeletek

1 marék friss bazsalikomlevél vagy egy evőkanál szárított bazsalikom

Tisztítsuk meg az újkrumplit, majd forró, sós vízben kb. 20 percen keresztül félpuhára főzzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor a félkész krumplit előmelegített sütőben egy-két kanál olíva olaj társaságában további 15 percig sütjük, amíg el nem kezd szépen pirulni a teteje. (Néha fakanállal vagy szitáló mozdulatokkal átforgatjuk. Adjuk hozzá a megtisztított spárgát a krumplihoz és további 15 percig süssük. Végül adjuk hozzá a tepsi zöldséghez a két marék paradicsomot, és fektessük a zöldségágyra a halszeleteket. Locsoljuk meg egy kanál olíva olajjal és egy kanál balzsamecettel, szórjuk meg bazsalikommal és további 10-15 percig süssük, amíg a lazac is szépen átsül.

Az eredmény fenséges!

Orsi

Stew – Az angol konyha pörköltje

Újra meg újra rá kell jöjjek arra, hogy az angol konyha sokakkal ellenkezve 1. létezik, 2. tökéletesen ehető és jól kitalált ételekből áll. Korábban már esett szó a sephards pie-ról, azaz a pásztor pitéről, most egy újabb tradicionális angol menü következik, a stew. Az angol konyhában egyébként azt szeretem leginkább, hogy nagyon bátran összeeresztik a saját tradicionális ételeiket a valami mediterrán ország sajtkínálatával, vagy keleti fűszerekkel, esetleg indiai vagy afrikai zöldségekkel. Persze ez nekünk, magyaroknak még egy kicsit távoli terv, hiszen mi sose fogunk Teriaki szószt tenni a gulyásba, vagy parmezánnal enni a lecsót.

Középfokú angol nyelvvizsgák főzős tételében szokott előkerülni a stew, azaz pörkölt. Természetesen köze nincs a magyarok által pörköltnek nevezett ételhez, maximum annyi, hogy ez is kockákra vágott húsból készül és kellemesen szaftos eledel. Érdemes kikezdeni vele, ha már kicsit unjuk a fehér atlétára csorgó tejfölös pörköltszaftot, ám nem akarunk lemondani a pörkölt jellegű húsételek élvezetéről. Érdemes elkészíteni, egészen üde színfolt tud lenni egy vasárnapi ebédnél.

70 dkg krumpli

2,5 dkg vaj

50g reszelt parmezán (bármilyen bolti dobozos is megteszi)

14 dkg húsos szalonna

1-2 evőkanál oregánó (ízlés szerint)

60 dkg marhahús (kockázva)

1-2 dl vörösbor

5 szép szál sárga répa

2-3 evőkanál liszt

1 nagy fej vöröshagyma

1 marhahús-leveskocka

3 dl víz

Stew alap elkészítése

A kockákra vágott marhahúst finoman forgassuk bele néhány kanál lisztbe, majd felforrósított olajban maximum 7-8 percig süssük, hogy kéreg képződjön a húson, ezután vegyük ki a kockákat a serpenyőből. A felaprított hagymát tegyük bele ebbe az olajba és mérsékelt lángon pároljuk kb. 10 percig. Ezután adjuk hozzá a hasábokra vágott sárgarépát és még néhány percig pároljuk. Ha ezzel készen vagyunk, tegyük vissza a fazékba a húst, majd adjuk hozzá a 3 dl forró vízben feloldott leveskockát és a vörösbort és forraljuk fel.

Ha felforrt a félig kész stew, fazekastul (lefedve) tegyük be a sütőbe és kb 1 órát hagyjuk főni 180 fokon.

Ezalatt elkészítjük a krumplit. Karikázzuk fel nyersen a megpucolt krumplit és sós vízben főzzük félkeményre. Ha kész, szűrjük le és a gőzölgő krumplira morzsoljuk rá a vajat és hintsük meg a parmezán ¾-ével.

Egy óra elteltével a stew már megpuhult a sütőben, ezt ellenőrizhetjük is, ha egy fakanállal könnyedén szét tudjuk nyomni a hús, akkor kellően puha – ha nem, akkor adjunk neki még egy kis időt. A szaftja is kissé besűrűsödik ennyi idő alatt. Vegyünk elő egy serpenyőt, és a húsos szalonnát néhány kanál olajon pirítsuk meg, majd szórjuk meg oregánóval és adjuk hozzá a stew-hoz. Ha mindezzel megvagyunk, öntsük egy magasabb falú üvegedénybe a húsos, szalonnás stew-t és rakosgassuk a tetejére a krumpli karikákat, majd végezetül szórjuk meg a maradék parmezánnal. Tegyük vissza a sütőbe és még kb 20 percig süssük, hogy a parmezán ropogósra piruljon a tetején.

Ha kész, azonnal meg kell enni. De csak óvatosan, mert nagyon finom!

Orsi