Ferdinánd

Idén (is) próbáltam rávenni a családot arra, hogy ne legyen nagy volumenű ajándékozás karácsonykor, így kitaláltam, hogy Ica nagyitól azt kérem ajándékba, hogy jöjjön át és süssük meg a mega-szuper-zseniális süteményeiből párat az ünnepre. Persze ez neki megint csak nem volt elég, így hozott egy nagy zsák ajándékot, de legalább sütöttünk is valamit. A Ferdinánd nevű lett az első, amit megcsináltunk, gyermekkorom nagy kedvence. Kelt tészta, karamellizálódott cukor - kell ennél jobb?


Íme a hozzávalók:


A tésztához:
0,5 kg liszt
4 tojás sárgája
4 kávéskanál cukor
3 dkg élesztő
4 dl tej (ha szükséges az időjárási viszonyoknak megfelelően ez lehet több és kevesebb is)


A krémhez
25 dkg (lehetőleg por) cukor
25 dkg vaj 


A tészta hozzávalóiból lágy tésztát készítünk (élesztő langyos, cukros tejben megfuttat), majd meleg helyen letakarva kb. a kétszeresére kelesztjük.  
Amíg a tészta kel, kikeverjük a cukrot a vajjal. Érdemes a vajat egy icipicit megolvasztani (a mikro olvasztó üzemmódjában néhány  pillanatig) hogy könnyebb legyen kikeverni. 
Miután a tészta megkelt, a tőlünk telhető legnégyszögletesebb alakúra kell nyújtani, kb. 3-4mm vastagra. Ha kell, nyugodtan húzogassuk a tésztát a sarkoknál, mert tényleg fontos, a négyszögletes forma. A vajat ekkor egy lekerekített hegyű (bocsánat a paradoxonért, de nem tudok jobbat) késsel, vagy esetemben tortalapáttal egyenletesen oszlassuk el a vajas-cukros kulimászt a tésztán ügyelve, hogy a szélekre is jusson. 


Ekkor a tészta hosszabbik oldalánál kezdve a feltekerjük a tésztát, hogy egy szép nagy hengert kapjunk. A henger végeit nyomogassuk össze, hogy ne csöpögjön ki a vajas töltelék. A hengert ekkor 5-8 cm széles darabokra vágjuk, majd az aljukat összecsípjük, hogy ne jöjjön ki alul a töltelék. A darabokat a kiolajozott tortaformába rendezzük, de előtte még megkenjük őket egy egészen kicsi olajjal, hogy ne ragadjanak össze. Ezt nem kell túlzásba vinni, de nem szabad kihagyni sem, különben egy nagy-nagy összeragadás lesz a vége. 
Az egyes darabok mérete nagyban függ attól, hogy mekkora tortaformában / fazékban sütjük. Mi 26 cm-es tortaformát használtunk, így ehhez a mennyiséghez inkább 6 cm-es darabokat vágtunk, hogy jobban kitöltse a formát. Amúgy nem kell kétségbeesni, ha nem telik meg az egész forma, még úgyis rengeteget fog kelni a sütés közben. Amúgy erősen javasolt a fazékban sütés (Ica nagyinak van egy külön erre tartott zománcozott félfülű fazeka), mert: 1. a tortaformából úgyis kifolyik a cukros lötty; 2. könnyebb kivenni a fazékból az elkészült tésztát (tányért raksz a tetejére és felfordítod, de óvatosan, nehogy kifröccsenjen a forró olaj / karamell.  
Ebben a videoban 2.10-nél kezd el egy kísértetiesen hasonló rítuálét, talán egyszerűbb, ha látjátok, mintha csak le van írva. Amúgy a videonban bemutatott pizza is remek, megcsináltam nemrég. 
Sütés: először 180 fokon, majd mikor a tészta kitölti a teljes sütőformát, emeljük a hőfokot 200 C-ra. Ha nagyon ég a teteje, tegyünk rá egy sütőpapírt és / vagy vegyük egy ráccsal lejjebb. Sütési idő kb. 30-35 perc, vagy míg ilyen nem lesz: 

Az az igazság, hogy mi egy kicsit túlbiztosítottuk ezt a tortaforma kérdést és valami überbrutál alufóliával betekertem a formát, amitől az oldala nem pirult meg eléggé. Akkor a legkirályabb, amikor az oldala is kemény a karamelltől. Bár, nekem a közepe a kedvencem :)

Kobbler

Áronék maratoni dolgozós hétvégét tartanak, így gondoltam, meglepem őket egy kis sütivel. Itt a nyár, a méregdrága zöldségesnél hegyekben áll a nektarin és a szilva  (természetesen nevetségesen túlárazva, de sajnos a Lehelt a koránkelőknek találták ki). Szlovéniában voltuk csütörtökön és pénteken, egyik utitársunktól, Krisztinától loptam az ötletet a crumble kobbler-hez. Már régen szerettem volna ilyen ill. ehhez hasonló (morzsa)sütit csinálni, de csak most vettem erőt magamon az elkészítéséhez. 


Alapanyagok:
Ízlés szerinti gyümölcsök, lehetőleg többféle. 
Én 4 db nektarint,  kb. 25 dkg szilvát és 5-6 dkg aszalt vörös áfonyát használtam. 
5 dkg aprított dió/mandula
1/2 citrom leve
1 ek cukor


A tésztához
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
3 dl tejföl
1,5 bögre liszt
1,5 zacskó sütőpor
csipet só
6 evőkanál cukor
vanília és mandula aroma
2 csomag vaníliáscukor
fahéj


A gyümölcsöket feldaraboljuk és a tepsi aljára tesszük. Megszórjuk 1-2 evőkanál cukorral, ízlés és a gyümölcsök érettségének függvényében. Meglocsoljuk a citrom levével, hozzáadjuk az aprított mandulát (én ezt használtam). Ekkor kb. 5 dkg margarint felkockázunk és a gyümölcsök tetejére tesszük. 

A tészta hozzávalóit egybekutyuljuk, kb. olyan tésztát fogunk kapni, mint a nokedlitészta. Krisztina eredeti receptjében nem szerepelt a vanília és a mandula aroma, de mivel volt itthon, ezért tettem a tésztába. Elhagyható, de nem rontotta el egyátalán. A tésztát 10 percig pihentetjük, közben 190 fokra előmelegítjük a sütőt, pihentetés után pedig tessék-lássék módon a gyümölcsök tetejére halmozzuk a tésztát (perfekcionisták küzdhetnek az egyenletesen befedéssel, de felesleges, sütés közben úgyis szétterül a tészta)


Ha a sütő elég meleg, 25 percre berakjuk a tésztát, ekkor a 2 csomag vanilin cukorral elkeverünk egy kis őrölt fahéjt és a tészta tetejére szórjuk, még 10 percet sütjük és már kész is.

Ui.: Tehát crumble-nek indult, de mint kiderült ez kobbler, így a cím javítva. Állítólag a crumble morzsás, ez meg nem. De nekem ez is morzsás.

Az uborkasaláta és az internet

http://index.hu/velemeny/2011/07/18/the_internet_is_for_porn/


A fenti cikk minden szavával egyetértek. Google agyat növesztettünk, nem használjuk a saját agyunkat, nem nézünk térképet, nem tudjuk, merre van észak, nem kérdezünk a nagyszüleinktől, nem építünk a tapasztalataikra. Minden tevékenységünket alapvetően az internetről begyűjtött információkra alapozunk.
"De a Google-agy nem úgy működik, mint a rendes agy: amit egyszer megtalált, azt nem hajlandó megjegyezni, mert ami ott volt az egyik vasárnap, az biztos ott lesz jövő vasárnap is." 


DE!


Az uborkasaláta, a kalács, a pogácsa, a fánk és még millió dolog, amit anyáink, nagyanyáink mérleg, maghőmérő és sous vide eljárások nélkül pontosan ugyanúgy csinálnak évezredek óta nem egy egzakt dolog. Mert a Nagyi tényleg nem tudja, hogy mennyi cukrot/ecetet tesz az uborkasalátába, tényleg nem tudja, hogy mennyi ideig kell dagasztani a fánkot és tényleg nem tudja, hogy mennyi liszt kell bele. Nem tudja, mert Érzi. Magabiztosan és tévedhetetlenül érzi az adott pillanatban, hogy abba még kell egy fél marék akármi. De nem az én markomra bízza, hanem a sajátjára. Azzal a kézzel készíti 60 éve, sokszázadik alkalommal. Azt viszont tudja, hogy Ő/a gyerekek/ az unokák,  hogy szereti(k) és addig alakítja, addig kevergeti, addig dagasztja, addig hígítja vagy sűríti, míg olyan nem lesz, amilyennek lennie kell, vagy addig, amíg olyan nem lesz, ahogy az ő Anyukája csinálta.
Tehát én, a magam kis google-agyával továbbra sem fogom tudni, hogy mennyi cukrot teszek a salátalébe. Én érezni szeretném.
Persze olyan sohasem lesz.
R.

Kis színes

Azt mindenki tudja, hogy milyen nehéz ajándékot venni, ami szép, jó, vicces, és szerencsés esetben még szükség is van rá. Van, hogy ötlet nincs, van, hogy épp nem kapható és persze az is előfordul, hogy Isten ments', az ünnepelt már meg is lepte vele saját magát.

Marcsival jó néhány évvel ezelőtt rengeteget küzdöttünk, hogy M. Orsinak megfelelő ajándékot találjunk a szülinapjára, névnapjára és karácsonyra. Az egyik ilyen kétségbeesett vadászat során született meg a gondolat, hogy innentől legyen az az "ajándék", hogy az ünnepelt főz valamit a társaságnak. Ami ugye elég nagy szívás az ünnepeltnek, de cserébe az év összes többi ünnepén ő csak ehet/ihat, amennyi belefér. Az ajándékot pedig kizárólag a Nyuszi és a Mikulás hoz, leginkább megmaradunk a jelzésértékű cuki és/vagy giccses témában, amivel szerencsére Dunát lehet rekeszteni a piacon.

Sok emlékezetes vacsoránk volt és remélem lesz is. Itt idézném azt, hogy az én drága Barátaim még most sem hiszik el, hogy önállóan meg tudok nekik főzni bármit, mert egyszer Apa segített, amiből az lett, hogy „főzésre alkalmatlan” státuszba kerültem, és Apukám átvette az irányítást, így nekem a mosogatás jutott osztályrészül. Innentől persze csak azt hallgatom, hogy nem is én főzök, pedig… Meg amikor Marcsi sütött valami csuda szilvás sütit, aminek annyira leégett az alja, hogy nem csakhogy elvágni nem tudtuk, de a tepsiből sem sikerült kivenni, ezért kiskanállal kapargattuk le a tetejéről a gyümölcsöt.  

Azóta szerencsére fiúkkal is bővült a csapat, akik szívesen esznek bármikor és bármit, de valahogy az Ő szülinapjukra sohasem gyűlt össze a társaság, hogy megegyük a főztjüket, így az Ő ünneplésük valahogy mindig elmaradt. Mígnem aztán addig haladt ilyen csendes mederben, hogy Móni 30. szülinapja teljesen elhomályosította az eget és Zsoltnak még a fülét sem húztuk meg. Marcsi ekkor előállt az ötlettel, hogy a három fiúnak csináljuk egy közös tortát.

A receptet innen szedtük, nem is változtattunk rajta semmit, ezért nem is írnám le, viszont az elkészítés fázisai nagyon viccesek, ezért legyen ez most amolyan fotós bejegyzés. Az első lépésben beizzítottuk a kalácskészítéshez használt robotgépet, aki szépen kikeverte a tésztát. 

Aztán a tésztát annyi felé osztottuk, ahány színű ételfestéket sikerült szerezni, és színeztünk /az ételfesték a kezünkről a medencében aztán három-négy óra múlva lekopott/.

Aztán felváltva adagolva különböző színű tésztákat a tortaformába öntöttük a cuccot. 

Szerintem Joan Miro forog a sírjában, vagy ez eredetileg az Ő receptje lehetett?

Ezután jött a meglepetés. Félbevágtuk a tortát, hogy megtöltsük Lek-Vár-Lak-i (igen, ez itt a reklám helye!) Gyömbéres-Rozmaringos Ribizlilekvárral. Áron szerint olyan, mint a Google Chrome logó:

Aztán jött a dekor rész, ami, hát lássuk be egy szakma. . . .A kilences felett az egy pillangó és én csináltam. Nem ufó, nem légykaki, nem valami amorf törp, hanem egy pillangó, ok? És azért 95 mert összesen ennyi idősek a fiúk. 

Azt a cukorceruzának nevezett dolgot mindenkinek tudom ajánlani, aki ilyen vállalkozásra adja a fejét, mert nagyon könnyű vele dolgozni(kézügyesség ugye..), cserébe hamar megkeményedik és úgy is marad. A Marika tortabevonóra mindez nem mondható el, mert sem homogén nem lett, sem csomómentes, ezért úgy nézett ki a süti, mint egy vakondtúrás, cserébe viszont a srácoknak rá kellett tenyerelni a sütire, hogy el tudják vágni. 

Köretnek áfonyás fagyit ettünk.

Örültek neki :)

Laza vasárnapi ebéd

Enni kell néha halat is… főleg akkor, ha már unjuk a csirke – disznó - marha körforgását. Persze ehhez az is kell, hogy a család ne gyűlölje zsigerből a halat. De ha mégis gyűlölné, akkor is van megoldás, mégpedig a lazac. A lazacot azok is meg szokták enni, akik amúgy még a strandon a hekkre se bírnak ránézni. Sütés vagy főzés közben ugyanis elillan a jellegzetes halszaga, és elég finom, puha, egészséges hússzeleteket fogunk kapni. A lazac elkészítésének első és egyben legnehezebb lépése a megvásárlása, ugyanis igen-igen drága (persze ha az ember külhonba szakad, rájön, hogy mindenhol elég olcsón lehet hozzájutni, kivéve persze otthon).

Ha megvettük a rózsaszín jószágot, akkor a nehezén túl is vagyunk, az elkészítése elég gyorsan fog menni, a hús maga hamar átsül.

Tárolása: a nyers halat még aznap illik elkészíteni, amelyiken megvettük. Ha nem, uzsgyi a fagyasztóba. Persze a fagyasztás nélkül készített hal íze mellett a fagyasztott versenybe sem szállhat.

Lazac sült zöldségekkel

½ kg újkrumpli (egészben hagyva vagy felezve)

2 evőkanál olíva olaj

8 szál spárga megpucolva, megtisztítva

2 marék koktélparadicsom

1 evőkanál balzsamecet

Személyenként kb 140 grammos lazac szeletek

1 marék friss bazsalikomlevél vagy egy evőkanál szárított bazsalikom

Tisztítsuk meg az újkrumplit, majd forró, sós vízben kb. 20 percen keresztül félpuhára főzzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor a félkész krumplit előmelegített sütőben egy-két kanál olíva olaj társaságában további 15 percig sütjük, amíg el nem kezd szépen pirulni a teteje. (Néha fakanállal vagy szitáló mozdulatokkal átforgatjuk. Adjuk hozzá a megtisztított spárgát a krumplihoz és további 15 percig süssük. Végül adjuk hozzá a tepsi zöldséghez a két marék paradicsomot, és fektessük a zöldségágyra a halszeleteket. Locsoljuk meg egy kanál olíva olajjal és egy kanál balzsamecettel, szórjuk meg bazsalikommal és további 10-15 percig süssük, amíg a lazac is szépen átsül.

Az eredmény fenséges!

Orsi

Stew – Az angol konyha pörköltje

Újra meg újra rá kell jöjjek arra, hogy az angol konyha sokakkal ellenkezve 1. létezik, 2. tökéletesen ehető és jól kitalált ételekből áll. Korábban már esett szó a sephards pie-ról, azaz a pásztor pitéről, most egy újabb tradicionális angol menü következik, a stew. Az angol konyhában egyébként azt szeretem leginkább, hogy nagyon bátran összeeresztik a saját tradicionális ételeiket a valami mediterrán ország sajtkínálatával, vagy keleti fűszerekkel, esetleg indiai vagy afrikai zöldségekkel. Persze ez nekünk, magyaroknak még egy kicsit távoli terv, hiszen mi sose fogunk Teriaki szószt tenni a gulyásba, vagy parmezánnal enni a lecsót.

Középfokú angol nyelvvizsgák főzős tételében szokott előkerülni a stew, azaz pörkölt. Természetesen köze nincs a magyarok által pörköltnek nevezett ételhez, maximum annyi, hogy ez is kockákra vágott húsból készül és kellemesen szaftos eledel. Érdemes kikezdeni vele, ha már kicsit unjuk a fehér atlétára csorgó tejfölös pörköltszaftot, ám nem akarunk lemondani a pörkölt jellegű húsételek élvezetéről. Érdemes elkészíteni, egészen üde színfolt tud lenni egy vasárnapi ebédnél.

70 dkg krumpli

2,5 dkg vaj

50g reszelt parmezán (bármilyen bolti dobozos is megteszi)

14 dkg húsos szalonna

1-2 evőkanál oregánó (ízlés szerint)

60 dkg marhahús (kockázva)

1-2 dl vörösbor

5 szép szál sárga répa

2-3 evőkanál liszt

1 nagy fej vöröshagyma

1 marhahús-leveskocka

3 dl víz

Stew alap elkészítése

A kockákra vágott marhahúst finoman forgassuk bele néhány kanál lisztbe, majd felforrósított olajban maximum 7-8 percig süssük, hogy kéreg képződjön a húson, ezután vegyük ki a kockákat a serpenyőből. A felaprított hagymát tegyük bele ebbe az olajba és mérsékelt lángon pároljuk kb. 10 percig. Ezután adjuk hozzá a hasábokra vágott sárgarépát és még néhány percig pároljuk. Ha ezzel készen vagyunk, tegyük vissza a fazékba a húst, majd adjuk hozzá a 3 dl forró vízben feloldott leveskockát és a vörösbort és forraljuk fel.

Ha felforrt a félig kész stew, fazekastul (lefedve) tegyük be a sütőbe és kb 1 órát hagyjuk főni 180 fokon.

Ezalatt elkészítjük a krumplit. Karikázzuk fel nyersen a megpucolt krumplit és sós vízben főzzük félkeményre. Ha kész, szűrjük le és a gőzölgő krumplira morzsoljuk rá a vajat és hintsük meg a parmezán ¾-ével.

Egy óra elteltével a stew már megpuhult a sütőben, ezt ellenőrizhetjük is, ha egy fakanállal könnyedén szét tudjuk nyomni a hús, akkor kellően puha – ha nem, akkor adjunk neki még egy kis időt. A szaftja is kissé besűrűsödik ennyi idő alatt. Vegyünk elő egy serpenyőt, és a húsos szalonnát néhány kanál olajon pirítsuk meg, majd szórjuk meg oregánóval és adjuk hozzá a stew-hoz. Ha mindezzel megvagyunk, öntsük egy magasabb falú üvegedénybe a húsos, szalonnás stew-t és rakosgassuk a tetejére a krumpli karikákat, majd végezetül szórjuk meg a maradék parmezánnal. Tegyük vissza a sütőbe és még kb 20 percig süssük, hogy a parmezán ropogósra piruljon a tetején.

Ha kész, azonnal meg kell enni. De csak óvatosan, mert nagyon finom!

Orsi

Vega vagyok, de legyen hozzá egy kis hús

A cím náluk amolyan kis családi mottó, mert tényleg szeretjük mi a főzeléket, a paradicsomos, spenótos tésztát, de aztán furcsamód a következő alkalommal mindig kerül egy kis sült/pörkölt/rántott husi az asztalra.

Nálam az örök favorit a kacsacomb. Azért nem a liba, mert az túl nagy, könnyebben kiszárad, és drágább is. A kacsa ezzel szemben hülyebiztos és olcsó(bb). Két kacsacombot már lehet kapni 550 Ft-ért, ebből ketten bőven jóllakunk.

Sült kacsacomb párolt lilahagymával és petrezselymes újkrumplival

Hozzávalók:

2 kacsacomb

Só, bors, koriander, szegfűbors, rózsabors (utóbbiak Pikáns fűszerkeverék néven "Fűszermalom" címszóval kaphatók egyben is)

2 fej hagyma

25 dkg bacon szalonna

1 kisebb fej lila káposzta

Ízlés szerint:só, bors, alma, aszalt vörösáfonya, meggy, méz/cukor, vörösbor stb. 

Olaj/vaj

1/2 kg újkrumpli

Petrezselyem ízlés szerint

Vaj

A combokat megtisztítom, megtörölgetem, alaposan besózom, majd jöhet rá a többi fűszer. A tepsi aljára leszórom a karikára vágott hagymát és a kockázott bacon szalonnát, 2 szeletet kihagyok, amivel majd a végén beterítem a combokat. 

A tepsit beterítem alufóliával és 180 C-on párolni kezdem. Kell neki 1-1,5 óra a fólia alatt. Ha kezd illatozni, megnézem, hogy állnak a combok. Akkor jó, ha mindegyik combcsonton felcsúszott már a bőr és csak a lábcsontocska látszik. Ekkor leveszem a fóliát és még kb. 15 percet sütöm hőlégkeveréssel ugyanezen a hőfokon, hogy szépen megpiruljon. A hagyma az alján könnyen megég, ezért érdemes résen lenni és amennyiben még pirítanánk a combokat akkor a hagymát ki kell venni alóla és a nélkül tovább sütni. 

A krumpli:

Mivel tegnap sikerült a hagymát maximálisan rommá/szénné égetni, ezért a hagymás törtkrumpliból "sajnos" petrezselymes újkrumplit kellet rögtönöznöm. Én úgy csinálom, hogy egy icipicit előfőzöm sós vízben az újkrumplit, aztán vajon megpirítom a krumplikat és a végén szórom rá a petrezselymet. Áron anyukája pedig félbevágja a kicsike kis krumplikat, bedobja őket egy nagy fazékba és mindennemű előfőzés nélkül rázogatja a krumplikat az edényben, míg azok saját kis gőzükben meg nem főnek és közben pirulnak. Isteni finom, de én egyszer úgy odaégettem, hogy elképesztő, azóta nem mertem újra nekifutni. Aki olyan ügyes, hogy nem égeti oda a hagymát a kacsa alatt, annak javasolhatom a hagymás tört krumplit (ezt akkor a legérdemesebb, ha nincs újkrumpli). Tehát itt sós vízben megfőzzük a krumplit, aztán a kacsa alól leválasztjuk a hagymás/baconszalonnás szaftot és ráöntjük a krumplira, majd villával az egészet tessék-lássék módjára homogenizáljuk. Nyami. 

Párolt lilakáposzta

Szóval ez a párolt káposzta dolog azt hiszem túl van fetisizálva. Nincs ebben semmi fakszni, csak fel kell darabolni a káposztát, bedobni egy fazékba egy kicsi olajra és már kész is van. Víz nem kell alá, mert az a cél, hogy a saját nedvességtartalmát eregesse ki magából (azért egy kis vörösbor nem árt neki, csak figyelni kell, hogy elpárologjon teljesen). Ki só, kis bors, kis cukor és az alap már kész is van. Szoktam beletenni egy kis asztalt vörösáfonyát édesítésnek, egy kis almát, hogy kiadósabb legyen. A meggytől savanyúbb, a körtétől szintén egy kicsit kiadósabb. Bátran lehet próbálkozni, nem rontja el semmi. Sőt!

Ilyen lett:

Ui.: legutóbb a krumplit felkockáztam és a tepsibe tettem a combok mellé, így együtt párolódott és sült minden....valami isteni lett. (Egy kis zsiradék a krumpli miatt még kellett alá, de ennyi plusz kalóriát bőven megért..)

A pite jó dolog

Laár András: Pitét evő lányok

Pitét evő lányok,
nádszál derekúak,
láttatokra szemem
vágyakozva gúvad.

Kelnek bennem fórrón
élveteg remények,
Pitét evő lányok,
nyalom a pitétek.

----------------

A pite jó dolog. Miért is? Mert amikor nyáron az ember puffadásig ette magát eperrel, málnával és társaival, akkor rájön, hogy ezt még pite formájában tovább is lehet fejleszteni. Továbbá egy jó formájú pitével az ember amolyan decens kis háziasszonnyá léphet elő, már a nyelvem hegyén is van a szó, olyan kis „tüchtig” lehet. 
Az alábbi pite tehát kezdőknek és haladónak egyaránt ajánlott, bármilyen lédús gyümölcsből elkészíthető. 

Hozzávalók: 


Tésztához 

7g porélesztő 
½ kg fehérliszt 
2,5 deci langyos tej 
85 g porcukor 
Csipet só 
1 egész tojás kissé felverve 
75g puha vaj (szobahőmérsékleten) 
+egy kis extra porcukor tálaláshoz 


(Durvább versenyzőknek házilag felvert tejszínhab a pite tetejére.) 




Töltelékhez 


3 evőkanál gríz 
3 evőkanál porcukor (esetleg mixelve barnacukorral) 
½ kilo nyári gyümölcs 
3 evőkanál zsemlemorzsa 


Keverd össze a lisztet és az élesztőt egy tálban. Majd a tejet, cukrot, csipet sót, a tojást (egy picit tegyünk félre a tojásból, hogy legyen mivel megkenni a tetejét) egy másik tálban kézi habverővel keverd simára. Ha ez megvan, adagold hozzá óvatosan a lisztes, élesztős keveréket. A végén nem tudod elkerülni a kézi gyúrást, a jó hír az, hogy viszonylag hamar készen leszel vele. Még mielőtt nagyon belemerülnél a kézi gyúrásba, ne felejtsd el hozzáadni a vajat (ahogy én tettem), mert kész tésztába már meglehetősen nehéz beledolgozni. Ha kész a tészta buci, takard le egy tiszta konyharuhával, és langyos helyen fél órát hagyd pihentetni, és egyúttal kapcsold be a sütőt (légkeveréses sütőt 180 C-ra melegítsd elő, gázsütőt 6-os fokozatra kell állítani). 


Ez idő alatt elkészülhet a töltelék. A képen látható pite 250g eperből, 50g fekete ribizliből, 100g málnából és 100g magozott cseresznyéből készült. A gyümölcsöket megtisztítjuk, nem túl apróra szeleteljük. Hintsük meg a cukorral és a grízzel, jól keverjük el, hogy minden szemet befedjen a gríz és a cukor. Tedd félre pihenni. 
A tészta bucit előkapjuk a pihentetés után, és egy belisztezett nyújtódeszkán avagy konyhapulton szép egyenletesre kinyújtjuk. Ebből az adagból egy 23 x 32 cm-es tepsit lehet kényelmesen elkészíteni, a tésztát pedig ne vastagságra nyújtsd, hanem a méretét nézd. Kb 4 cm-rel legyen szélesebb minden irányban a tepsinél. Ha kinyújtottad, akkor pedig a belisztezett nyújtófára tekerd fel a tésztát, és szépen tekerd le a kivajazott, belisztezett tepsire (aki nagyon tutira akar menni letapadásilag, annak esetleg a sütőpapír használata javasolt). Egyengesd a tésztát a tepsi aljára és széleire, a lelógó tésztát pedig éles késsel vágd körbe. 


 Ha ez megvan, szórd meg a tészta alját a zsemlemorzsával, majd jöhet rá a gyümölcsös töltelék. A művészi értéket azzal tudjuk hozzáadni, ha a levágott tésztacsíkokat hengerekké gyúrjuk és időt, energiát nem kímélve rácsot fonunk belőle a pite tetejére. Majd a rácsokat kenjük meg a korábban félretett tojással, mehet a sütőbe, kb 30perc múlva kész. 

Szolgálati közlemény - A legelső sikerélményhez

Soha, semmilyen körülmények között ne csináljátok a pogácsát teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztből !!!
Az eredmény egy nehezen kezelhető, keserű utóízű, kaparós valami, ami nem igazán akar megsülni. (Nem tudom, hogy a keserűségnek volt-e köze ahhoz, hogy egy rész juhtúrót tettem a tésztába, de rémes volt.)
Teljes kiőrlésű tönkölylisztet meg használjanak az egészség fanatikus gasztronácik.
 Mj.: valaki azt mondta, hogy a tönkölylisztből van finom és rétesliszt is. Ti hallottatok már róla?
Mj2.: amennyiben a közértben eszetekbe jut, hogy venni kellene 1 kg lisztet, akkor vegyetek!

Hús+krumpli MÁSKÉPPEN (Shepherd’s Pie)

Az angol konyhára nemes egyszerűséggel azt mondják: ehetetlen. Ez nem igaz. Jó, vannak ehetetlen ételek (pl vajas zsömle sült krumplival, de ezt most hagyjuk), de tudunk igen-igen jót enni a ködös Albionban is. Közepesen béna, ám brillírozni vágyó, kezdő háziasszonyoknak ajánlom az alábbi receptet (bármely szigeten tartózkodva).

Shepherd’s Pie, azaz pásztor pite (készült másfél év angliai tapasztalattal, BBC Good Food és Gordon Ramsey segítségével).

Két fő különbség fedezhető fel az angol és a magyar konyha között (ha a bárányhús árát nem vesszük ide). Az első, hogy ami náluk „pie”, azaz pite, az nálunk „rakott”, tehát értelem szerűen a rakott kel, az cabbage pie lenne (ha ennének ilyet, de nem teszik). A másik fő különbség, hogy amíg mi magyarok a tepsis ételek aljára tesszük a szeletelt krumplit, addig az angolok a tetejére. Ennek is megvan a maga gasztronómia öröme, ugyanis a krumpli igen-igen ropogósra tud sülni a húsok tetején is, arról nem is beszélve, hogy a veszteség is igen csekély, hiszen nem lesznek a sütő aljára letapadt darabok, melyeket villával se lehet felvakarni. Igaz az ötvenes anyukák sem fogják azt mondani:„jól odaégett darabot adjál lányom”.

Lássuk (két főre):

-          60 dg darált hús (az eredeti pásztor pite bárányból készül, de ha ez nem áll rendelkezésre, vagy hó végén nincs a tárcánkban ennyi lóvé a bárányra, akkor lehet marha is, az elkészítési mód ugyanaz, cserébe nem Shepherds Pie hanem Cottage Pie lesz a neve.)

-          1 fej vörös hagyma

-          2 ek paradicsom püré

-          1/2 kg krumpli

-          1 szál sárgarépa

-          1 – 1.5 dl vörösbor

-          2 dl csirke-húsleves alaplé

-          2 tojás sárgája

-          néhány deka sajt (nagyon javasolt a parmezán, de a trappista és vagy cheddar is kiváló a célra)

-          néhány evőkanál olaj

-          1 evőkanál vaj

Fűszerek:

(Normál recepteknél ez nem érdemel külön bekezdést, ám a pásztor pite fő jellegzetessége a fűszerezés, ezért nem érdemes kihagyni belőlük semmit sem).

-          kakukkfű

-          Worchester szósz (nagyobb szupermarketben lehet kapni, szója szószra emlékeztet a színe, állaga, kicsit talán az íze is, de ez nem azt jelenti, hogy helyettesíthetjük is azzal)

-          só, bors

-          2 gerezd fokhagyma (áttörve és/vagy lereszelve)

-          rozmaring (marha esetében elhagyható, bárány esetében kötelesség)

Edény: lehetőleg elég mély, lasagne edény legyen, hosszúsága és szélessége a kétszemélyes kategóriába tartozzon, hiszen ételünk inkább magas lesz, mint hosszú… remélem érthető.)

Előkészületek: reszeljük le egy tálba a hagymát és a sárgarépát. Hámozzuk meg a krumplikat és tegyük fel főni. A fűszereket és a többi alapanyagot készítsük kézhez, mert később nem lesz idő előkotorni őket, a bárány majd jól odaég, kifelejtünk valamit, és kapkodás közben még jól ki is borítunk a sót.

Vegyük ki a darált húst a csomagolásból (amennyiben ez bárány, vegyünk egy mély lélegzetet és köszönjük meg mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy beszerezzük és kifizessük az árát), majd öntsünk néhány evőkanálnyi olajat a serpenyőbe, és kezdjük el a bárányhús főzését (nem pirítását), tehát közepes lángon kezdjük kavargatni. Néhány perc elteltével adjuk hozzá a lereszelt répát és hagymát, majd a lereszelt fokhagyma gerezdeket. Jöhet a Worchester szósz, mindössze egy evőkanálnyit csepegtessünk bele, kellemes, fűszeresen savanykás ízt fog adni. Ezután a paradicsom püré következik, végül a vörösbor, rozmaring és a kakukkfű, ízlés szerint. Ezután öntsük nyakon a ragut a húsleves alappal (forró víz+tyúkhúsleves kocka megfelel a célnak). Sózzuk és borsozzuk, majd folyamatos kevergetés mellett pörkölt állagúra főzzük (mindösszesen 15-20 perc elegendő hozzá). Vegyük le a tűzről és tegyük félre.

Ekkorra a krumpli is megfőtt, jöhet az igazán becsületbeli ügy, a krumplipüré. Kezeket fel, ki tesz tejet a krumplipürébe? Kezeket le lehet tenni, egyes! Nem teszünk bele tejet. Attól lesz igazán kásás maszlag az egész, ahelyett, hogy krémes, ellenállhatatlan pürét kapnánk. Vegyük elő tehát a krumplinyomót (én ugyan nem a nyomós eszközre esküszöm, hanem a törőre, de ennyi szabadság legyen a dologban), és vessük be az izomeről. Amikor azt gondoljuk, hogy már jó, onnantól kezdve még pár percig nyomogassuk/törögessük a dolgot, hogy minél selymesebb legyen. Eztán repülhet bele a két tojás sárgája és egy evőkanál vaj. Néhány csipet só, esetleg szerecsendió a gurmanoknak. Újra törjük át párszor az újonnan hozzáadott alapanyagokkal. A végeredmény krémes, de nem folyékony halmazállapotú püré lesz. Ehhez még reszeljünk némi sajtot a tisztesség kedvéért.

A húsos ragut helyezzük a lasagne tál aljára, szépen egyengessük el. A tetejére pedig adagoljuk a krumplit, ezt is egy rétegben, egyenletesen oszlassuk el, az igazi, tradicionális angol shepherds pie 3 ujjnyi (de minimum 2) ragut, és ugyanennyi krumpli réteget jelent. Ha ez kész, a tetejét becsületesen szórjuk meg reszelt sajttal, majd villa hegyével szurkáljuk meg kicsit a krumpli réteg tetejét. 

Előmelegített sütőben 20-25 percig süssük, amíg a sajt tisztességesen odapirul a tetején.

Szépen felvágni sajnos ezt is csak akkor lehet, ha már kihűlt kicsit. Javasolt ital, csakis a sör lehet mellé.

Anyák napi kalács, avagy nekünk is sikerülhet

Kalácsot Ica nagyi tud sütni. Ismét egy tény, melyet nem vitatunk el, hiszen kevesek vagyunk mi egy 60 éves konyhai tapasztalattal rendelkező nagyihoz képest. 
Ámde jött a Húsvét, kalácsot kell sütni. Neki is álltunk Anyuval, Magdika receptje alapján (szintén rokon, nagy tapasztalattal). A recept szerint 30-50 dkg zsír kell bele - "minél több, annál jobb", Anya kellő magabiztossággal bele is tett 25 dkg olvasztott margarint. Nem értettem. Aztán mondtam, hogy tegyünk bele még cukrot. Nem tettünk, mert már van benne (1 ek. az élesztő felfuttatásához) + a tej is édes. 40 percen át kézzel dagasztottam, a 10. percben már könyörögtem, hogy valaki vágja le a karomat. De kiálltam, befontam, megsütöttük, mind megettük. Igaz, mindenki a "hmmm, de finom kenyér" dicsérettel illette, amit egy cseppet felhúztam magam, de annyi baj legyen. 
Miután ezzel megvoltunk, felhívtam Marcsit, hogy megvenném a használaton kívüli Bosch konyhai robotgépét, mert az biztos, hogy én többet nem dagasztok. Felajánlotta, hogy előbb próbáljuk ki és aztán vegyük meg, ha tetszik. 
Így álltunk neki egy szép szombat délelőtt kalácsot sütni. Az alapelv - némi elbizonytalanodás után (Lajos Mari és Horváth Ilona szakácskönyvek lapozgatása) - az volt, hogy az internetről kilesett receptet használnunk. 
Az örök kedvenc Malackaraj vonatkozó cikkét vettük alapul. Mivel a recept, illetve az elkészítés módja  meglehetősen vázlatos, ezért annyiban hagyatkoztunk a csekély, ámbátor igen felszínes konyhai tapasztalatunkra, hogy az élesztőt langyos tejben megfuttattuk, és úgy pakoltunk mindent a keverőtálba. Ne szaladjunk ennyire előre, íme a hozzávalók:

• 2 kg kenyérliszt (nem tudjuk, milyen a kenyérliszt, úh. 1 kg rétes, 1 kg finom, meg egy kicsi)
• 1 l tejföl (1,3 l tejföl)
• 5 egész tojás (4 tojás, de Jumbo méretű 1-2-1)
• 80 g élesztő (100 g élesztő)
• 6 evőkanál cukor (nem számoltuk, de biztos több)
• 4 evőkanál zsír (margarin, 5-10-5 dkg, majd később megértitek miért így írom)
• só, egy egész tojás a kenéshez
• kakaópor (ismeretlen mennyiség)
• fahéj (ismeretlen mennyiség)
• aszalt vörös áfonya (1 zacskó)
• 3 szem aszalt sárgabarack (maradék)
• tej az élesztő felfuttatásához

Mármint eredetileg ezt írja a Malackaraj, a dőlt betűs pedig az általunk felhasznált mennyiség ill. egyéb kiegészítő adat. 

Amit nem használtunk fel, de lehetett volna: reszelt citromhéj és vaníliás cukor.
Az első probléma, amibe belefutottunk, hogy a robotgép - papíron - csak max. 750 gr anyagot tud befogadni. Ezért először 1/2 kg liszthez arányosítottuk a többi hozzávalót, így ebbe az adagba 5 dkg margarin került, 250 gr tejföl, 1 tojás, 1 tk. só. Ebbe a verzióba nem vittünk semmi trükköt, viszont arra rájöttünk, hogy a keverőtálba igenis belefér 1 kg liszt és a többi hozzávaló. 
Az egyetlen barbatrükk, amit alkalmaztunk a 6-os fonás volt. A Karajon is van fényképes illusztráció, és Fűszeres Eszternél is, de mindenképpen érdemes megnézni a vonatkozó videót. Igen, nehezen követhető, de a harmadik kalácsnál Marcsi már profin diktálta nekem, hogy melyik szárat hová kell éppen fűzni. (Én még mindig nem értem, de szerencsére Marcsi nem hagyott magamra). Ha van egy kis eszetek, akkor sütőpapíron, vagy a tepsiben fonjátok, hogy ne kelljen kockáztatni a kalács testi épségét, míg átrakod a tepsibe (Nekünk először ez nem jutott eszünkbe.) Miután megsült, lekentük cukros, forró tejjel.
Így indult:

Ilyen lett:

Igen, a 6-os fonást még gyakorolni kell, de ahhoz képest, hogy első próbálkozás, egész pofás...


A második körben már 1 kg lisztet használtunk (fele rétes, fele finom), de tettünk a tésztába kb. 3 ek. (blöff, zacskóból öntöttük, fogalmunk sincs, mennyi) kakaóport. Mivel a szárazanyag mennyisége ezzel több lett, a tejfölből kb. 600 gr-ot tettünk bele. Az volt az egyetlen észrevétel, hogy ez mintha hamarabb elvált volna az edény falától. Valószínűleg amiatt, hogy réteslisztet tettünk hozzá, de nem megerősített. A végén ezt is megkentük forró cukros tejjel. 
A hatos fonás itt már tökéletesedni látszik, mi ebből 2 nagyobb kalácsot csináltunk. 
Így indult: 

Ilyen lett:

A harmadik kör a legizgalmasabb, mármint az összetevőket illetően. Merthogy ebbe tettük az aszalt gyümölcsöket és a fahéjat, de ismét csak 50 dkg lisztet használunk. Itt nagy lendülettel belekanalaztunk 450 gr tejfölt, ami kicsit soknak bizonyult végül, de még tettünk hozzá egy kis lisztet. Nem tudjuk mennyit. 
Ebből két kisebb kalácsot készítettünk, szintén hatos fonással. 
Így indult:

Ilyen lett:

Sütés: 180 fokon, 30-35 percig. 
Hűtés: elvileg rácson kellene, de az nem állt rendelkezésre, így frappánsan egy tálcán keresztbe fektettünk késeket / salátás kanalakat és a tepsit, sütőpapírt leválasztva rátettük a kalácsokat a kések tetejére. 
Kb. 10.30-kor kezdtünk, mire befejeztük 16.30 lett. Nem egy könnyen-gyorsan progam, de mindent Anyáinkért. 


Végül egy csoportkép:

Lasagne al forno

Még mielőtt elfelejtem, leírom ezt is.
Tehát, adott egy dugig töltött hűtőszekrény és egy küszöbön álló 2 hetes távollét. Nincs más megoldás, mint kiüríteni a mélyhűtőt és a fagyasztható frissebb dolgokat a mélyhűtőbe pakolni.
Kezemben egy csomag lasagne tészta (0,5kg) és darált hús (450gr).
Fogtam egy fej hagymát, két gerezd fokhagymát (több nem volt itthon), kb. 10dkg bacon szalonnát, és kb. 10 cm kolbászt vékony karikákban. (Diétás kezdet, mi?) Ezt az egészet serpenyőben dinszteltem, pirítottam. Mikor kezdett odaégni, pánikszerűen rádobtam a darált húst. Mikor a hús elkezdett fehéredni, rákanalaztam 3 ek. sűrített paradicsomot, egy nagy doboz tejfölt (ugye ez nem mélyhűthető...), beletettem két babérlevelet, némi majorannát, oregánót, sót (keveset, mert a kolbász, meg a szalonna ugye sós), borsot, metélőhagymát - ezt kb. mindenbe teszek, nem kell különösebben foglalkozni vele.
Aztán fogtam egy kis lábost, beletettem 4-5 dkg margarint és 2 ek. lisztet, világos rántást készítettem. Ehhez öntöttem 5 dl forró tejet és összeforraltam (- valójában kifutott). Szóval besamelt csináltam.
Fogtam egy tepsit, kikentem margarinnal. Tésztalapokat lefektettem, meglocsoltam (igen, híg lett) besamellel, eztán következett a húsos szósz, megszórtam sajttal. A legfelső réteg tésztára már csak besamelt öntöttem és megszórtam sajttal. 40 perc alatt megsütöttem, 180 fokon légkeveréssel.


R.

A legelső sikerélmény

Mivel igen tanácstalanok vagyunk a blog koncepciójának kialakítása ügyében, ezért in medias res - belevágok a közepébe.
Számomra az első konyhai sikerélményt Timi pogácsa receptjének megvalósítása jelentette. Mégpedig azért, mert addig azt hittem, hogy a JÓ pogácsa elkészítése a családban csakis és kizárólag Ica nagyi privilégiuma, melyet természetesen nem vitatok el tőle, mert olyat valóban csakis Ő tud csinálni. Aztán szilveszterkor találkoztam Timivel, aki mikor belépett az ajtón kb. 10 ember támadta le azzal, hogy "Hol a pogácsa?" És a pogácsa tényleg nagyon jó volt, és olyan magától értetődő természetességgel mondta, hogy hát ezt nagyon könnyű megcsinálni, hogy elkértem a receptet és nekifutottam. Egyszer, kétszer, többször. Az az igazság, hogy még nem sikerült kétszer ugyanolyanra csinálni - és egyre javul a tendencia. Legutóbb Marcsinál készítettük, az volt az eddigi legjobb. Akkor tatárral ettük, úristen, de jó volt.
Akkor nem húzom tovább, íme a recept:


25 dkg margarin/vaj
50 dkg rétesliszt
25 dkg túró
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dl tejföl
4 dkg élesztő
2 kk só
1 csipet cukor
Sajt - ismeretlen mennyiség, de sok. 3x kell hajtogatni a tésztát, mindháromszor meg kell szórni a tetejét reszelt sajttal. És nem spórolunk vele, tehát szerintem 30dkg biztos kell. De még sohasem mértem le.


Ezeket mindet összegyúrom, az élesztőt nem kell felfuttatni, csak simán bele kell dagasztani a tésztába. És most jön az, hogy könnyen gyúrható tésztát készítek, ami már nem ragad, elválik az edény falától. Tényleg nincs erre pontosabb kifejezés, de amikor már úgy érezzük, hogy ez így már biztos jó - na akkor lesz a tuti.
Mikor elértük ezt az állagot, lisztezett deszkán/konyhapulton ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát és megszórjuk sajttal. Aztán jön a barbatrükk, a hajtogatás. Az ember azt hinné, hogy ezt csak úgy összehajtod, aztán jó lesz. Nem lesz jó. Tehát van egy kb. téglalap alakú tésztád. Fogod a rövidebbik oldalát és a tészta középvonaláig behajtod. Ugyanezt csinálod a másik rövidebbik oldalával is. Ettől a művelettől lesz leveles a tészta. Én nem szoktam egymásra hajtani a tésztalapokat (úgy, mint egy üzleti levelet), mert szerintem akkor túl nehéz lesz és nem kel meg annyira. Pihenteted legalább 30 percet, majd kinyújtod, megszórod, hajtogatod, pihenteted. Összesen háromszor kell (illik) hajtogatni.
Mikor ezzel megvagy, a tésztát 2 ujjnyi vastagra nyújtod, 6 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatod. A maradék tésztát újragyúrod, megint szaggatsz. Mielőtt beteszem a tepsibe, megtutujgatom a pogácsákat. Ez alatt azt kell érteni, hogy a két kezem között az asztalon pödrök rajta egyet, hogy egy kicsit magasabb legyen. Timi azt mondja, hogy lazán kell egymás mellé rakni a tepsiben, mert megnőnek de én nem szoktam így tenni (bocsánat Mester), mert én szeretem, ha összeölelkeznek a pogácsák. Ja, használok sütőpapírt, mert az mindig jó. Megkenjük tojással és megszórjuk sajttal.

180 fokon sütöm 15 percig, aztán +3 percet 200 fokon légkeveréssel, hogy szépen megpiruljon (annál szerintem jobban, mint a képen!). Anyu mindig, mindent hőlégkeveréssel süt, amiről viszont Marcsi azt mondta, hogy az leginkább arra jó, hogy pirítsunk. Ez egy örök paradoxon az életemben, jó lenne, ha valaki tisztázná. Vagy mondjuk valaki süsse már 180 fokon légkeveréssel ezt a pogácsát és mondja el milyen lett.
Tetszett az első bejegyzés?
R.


Megszereztem a képeket az eddigi legjobb pogácsáról, így kell ennek kinézni:

Gyenge próbálkozás

Itt ez a blog, melybe 2006 őszén írtam utoljára.
O-val régóta tervezünk meggazdagodni egy gasztro-blog írásából, azt hiszem, ez egy megfelelő platform lehetne hozzá. A blog leírását nem tudom, hogy kell megváltoztatni - anno még nem voltak ilyen nagyratörő terveim - , mert itt kérem beszélni fogunk. Evésről-főzésről, sikerekről és kudarcokról, olykor fényképekkel illusztrálva.
Nemrég vágtunk bele ebbe a "háziasszonyosdiba", van még hová fejlődnünk, ezt mindketten tudjuk. Váljék ez a blog mindkettőnk okulására.
A könyvkiadók / támogatók megkereséseit pedig a szerkesztőségbe várjuk.