Az uborkasaláta és az internet

http://index.hu/velemeny/2011/07/18/the_internet_is_for_porn/


A fenti cikk minden szavával egyetértek. Google agyat növesztettünk, nem használjuk a saját agyunkat, nem nézünk térképet, nem tudjuk, merre van észak, nem kérdezünk a nagyszüleinktől, nem építünk a tapasztalataikra. Minden tevékenységünket alapvetően az internetről begyűjtött információkra alapozunk.
"De a Google-agy nem úgy működik, mint a rendes agy: amit egyszer megtalált, azt nem hajlandó megjegyezni, mert ami ott volt az egyik vasárnap, az biztos ott lesz jövő vasárnap is." 


DE!


Az uborkasaláta, a kalács, a pogácsa, a fánk és még millió dolog, amit anyáink, nagyanyáink mérleg, maghőmérő és sous vide eljárások nélkül pontosan ugyanúgy csinálnak évezredek óta nem egy egzakt dolog. Mert a Nagyi tényleg nem tudja, hogy mennyi cukrot/ecetet tesz az uborkasalátába, tényleg nem tudja, hogy mennyi ideig kell dagasztani a fánkot és tényleg nem tudja, hogy mennyi liszt kell bele. Nem tudja, mert Érzi. Magabiztosan és tévedhetetlenül érzi az adott pillanatban, hogy abba még kell egy fél marék akármi. De nem az én markomra bízza, hanem a sajátjára. Azzal a kézzel készíti 60 éve, sokszázadik alkalommal. Azt viszont tudja, hogy Ő/a gyerekek/ az unokák,  hogy szereti(k) és addig alakítja, addig kevergeti, addig dagasztja, addig hígítja vagy sűríti, míg olyan nem lesz, amilyennek lennie kell, vagy addig, amíg olyan nem lesz, ahogy az ő Anyukája csinálta.
Tehát én, a magam kis google-agyával továbbra sem fogom tudni, hogy mennyi cukrot teszek a salátalébe. Én érezni szeretném.
Persze olyan sohasem lesz.
R.